Akit szíve vezérel, tévedhet, de véglegesen el nem téved. Hioszi Tatiosz

Szervusz Világ!

Szeptember elsején, ismét jelentkezem. Furcsa egy nyár volt ez. Az is furcsa, hogy jelenleg csak ülök, töprengek, mit írhatnék ide. Ilyen is ritkán történik velem. Szóval elkezdődött a suli.. Félelmetes felfogni, hogy a gimnázium legidősebb tanulói közé tartozunk már. Még pár éve, azért vártuk a sulikezdést,mivel tőlünk idősebbek csatlakoztak a tanulók közé (Mivel hatosztályos gimnáziumba járok:)). És most már nincsenek. Vagyunk mi és vannak a kicsik. Ezelőtt, ezt a szót sosem használtuk rájuk. Érdekes.

Kezdem felfogni a blogolásom lényegét. Ide menekülök, hogyha egyedül érzem magam, vagy ha van mondanivalóm.
"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"
Kb ezt érzem. Ide bárki eljuthat, aki akar -és el is jut-.

Tehát furcsa. Magamra maradtam...Mint kiderült, mégsem sikerült lezárni a dolgokat a múltammal kapcsolatban... A visszajáró vendég megint megérkezett... A lehető legjobbkor..... (kár, hogy az iróniát írásban nehéz észrevenni.) De már ezt sem bánom. Jelenleg megmaradtam a barátaimnak. Talán így a legjobb... Mégis magányosnak érzem magam. Sosem vagyok egyedül, mégis magányos vagyok... érdekes ez is...
Azt hiszem, kemény év áll előttem. Maholnap már érettségire készülhetek, szalagtűző táncot tanulhatok. Persze, ez előtt még egy ballagtatás vár rám. Olyan hamar el fog telni. Most érzem azt, hogy felnőttem...Legalább is, már nagyon az úton vagyok. Félek tőle. Egy barátom annyira szépen megfogalmazta... Amíg gyermekek vagyunk, addig egy mesés világban élünk, és létezünk, majd szépen lassan ezt a világot lerombolja a tapasztalat és arra késztet, hogy egyetlen dolog, ami jó volt valaha is bennük, a képzelőerő, a felejtésbe merüljön. Sajnálom azt a világot. Óvodában mindig egy régi kis gumiabroncson ültem, és leskelődtem anyukám szomszéd iskolában lévő ablaka felé. Integetett nekem. Akárhányszor látta, hogy keresem a tekintetét... Hiányoznak ezek a dolgok. Nem érzem magam készen arra, hogy a tündérmesék világából én is felébredjek, és azt a pusztulást, mocskot lássam, ami nap mint nap körülvesz bennünket.
Rettegek ettől. Így is túl sok minden történt már velem. Ha tehetném, újra óvodás lennék... Oh, azok a gondtalan évek...

Éppen hogy a 17 felé tartok, de már olyan dolgokon kellene gondolkoznom, amely az egész elkövetkezendő életem meghatározná. Én nem akarok. Én gyermek szeretnék lenni..Én nem akarok felnőni. Én még játszani akarok. Hinni a szőke hercegben, aki tűzön és vízen át küzd értem, és akit én is szeretek...Persze...nyilván bizonyos mértékben... Nyilván én is jókat tudok bulizni, flörtölni, mert emberből vagyok.... De sokszor ennyi bőven elég lenne.....

Gyűlölöm ezt a kort. Itt minden igaz érték kiveszett már. A szeretet, a tisztelet, a lovagiasság, alkotói képesség, minden kiveszett.
Had ne kelljen ecsetelnem azokat a lányokat, akik naphosszat a plázában lesik a legújabb Gucci és Armani holmikat, közben mit sem sejtve arról, milyen más értékek is lehetnek itt, a mindennapjainkban.
Örülök annak, hogy számomra értéke van egy gyors nyári zápornak, a madarak reggeli csicsergésének, vagy egy sebesen lezúduló patak tiszta vízének.
Azt hiszem, a Junkies jól megfogalmazta ezt a gondolatot is...

Van aki aranypompában él
Másnak a nyomor marad
De az arany egy halott fém
Míg a szarból új élet fakad


Kicsit talán trágár, de ez az igazság...Ma már a legnagyobb érték az, ami pénzen megvehető...Ide sorolnám a szépséget is... És mindez miért? Sosem fogjuk a sírba magunkkal vinni...
De a szeretet, amit egy életen át adunk és kapunk, a megbecsülés, tisztelet...
Nyilván én sem vagyok tökéletes.... Nagyvárosi lányként, rám is hatnak ezek a dolgok. Sajnos. Menekülök is innen. Sokszor úgy érzem, a tudatlanság áldás. Sokkal jobbak a tapasztalataim egy-egy falusi emberrel, aki reggel 5kor kel, hogy enni adjon az állatoknak...
Talán hülyén hangzik, de sokat tanulhat tőlük az ember...

Rendben.Mindenki más..ezt a tényt el is fogadom..Én ilyen vagyok. És hogy ennek a mai blognak mi volt a lényege? Voltaképpen annyi, hogy ráébresztett, hogy a valós gondjaimról még mindig képtelen vagyok beszélni.. Terelem ide-oda a témát, csak a lényeg marad el..

Amit érzek, és igazán fáj...leírva értékét és lényegét vesztenék. Emiatt meg sem próbálkozom velük. Ami nekem fontos, az másnak nem. Ami nekem igazán fáj, azt más, talán soha nem értené meg...
Hát, mindenkinek megvan a maga keresztje....és a maga baja...
De én azt a keresztet már 3éve vonszolom...Minimum...Kíváncsi leszek, mikor fogok azon a bizonyos kereszten megfeszülni...
Ez is hülyén hangzik......

Tudtátok?

Valahányszor egy kisgyermek azt mondja, "nem hiszek a tündérekben!", egy kis tündér valahol holtan esik össze.

Mondá Pán Péter...valamiért hasonlítok rá. Higgyetek bennük, igenis vannak. Ők azok, akik a könnycseppeket törölgetik le, ha nincs más. Igen....spontán illúzió. De már a gondolat, a fantázia is megnyugtathat... Jó valamiben hinni. Én hiszek a gyermekek tisztaságában. A tündérek, koboldok, angyalok, sellők, táltosok létezésében. Ez az én hitem. Kissé álomvilág.... Tudom:)
Ne feledjétek. A tündérek ott vannak minden egyes esőcseppben, ami enyhülést hoz, a nyári Nap meleg sugarában, egy langyos szellőben, a fák árnyékot adó leveleiben, és minden baráti ölelésben..avagy egy-egy jót akaró lehordásban... Ott vannak.. Minden csodában.. És igen.. Nem vesszük őket észre. Mivel sokszor más formát öltenek. Akár egy barát formáját, avagy egy melletted lihegő csendes társ, aki ugat és harap, hogy Téged védjen.. Ah..minek is beszélek.... Ez talán az én Varázslatos Világom... Rám vigyáznak. :)
Nos..már megint terelek.... Ez már csak ilyen...Kitartást a tanévkezdésre mindenkinek!
Annak a 41 embernek, aki eddig elolvasta a hülyeségeim... :)

Az ő halálát nem a teste szenvedte el, hanem a lelke. Látszólag viszonylag jó egészségi állapotban volt továbbra is, belül azonban meghalt.

J.R. Ward

Nekem most menni kell. Hogy szerettelek, érzed és tudod, de örökségül még egy jó tanács: Ne álmodj, kedves, az ébredés fájni fog. János Árpád

Hali!

Hosszú hónapok után, ki merem jelenteni, hogy végre talpra álltam. Vége az sulinak, édes a nyár és egyre nyitottam vagyok a nap mint nap elém táruló csodákra..
Nemrég találkoztam egy emberrel, aki megváltoztatta az életem és kezet nyújtott akkor, amikor leginkább szükségem volt rá. Ezúton is köszönöm Neki, hogy alig 1 hónap alatt rátérített az igazi útra, arra ami nem a rossz irányba vezet. Furcsa, milyen csodálatos emberekkel tud engem összehozni a sors.

Kezdek arra is ráébredni, hogy az életem, egy mesébe is beleillene, annak ellenére, hogy rossz napjaim is bőven akadtak. Csodás emlékek sora tört fel bennem egy pillanat alatt és összegeztem azt, amit jelentettek. Nincs okom panaszra. Egy fekete felhő takarta el a rózsaszín álomvilágom, de a felhő szertefoszlott. Tomira sem haragszom..nincs miért... Szerettem... :) Ezen már nem tudok változtatni.. Szép volt amit Vele töltöttem, de lezártam. Barátok maradtunk.

Említettem, hogy nyár van. Partyk party hátán. Ennek nagyon örülök...végre kikapcsolódom, szórakozok. Annak idején nem voltam bulizós.. Nem is akartam hallani arról, hogy én valaha is..ne adj Isten discoba, vagy akármilyen táncos helyre menjek. A koncertek voltak az egyedüli dolgok, amik lekötöttek. De az a bizonyos ember, akit fentebb említettem, ráébresztett arra, hogy élnem kell. Segített elindulni azon az úton..amit én már évek óta nem találtam meg.Újra boldog és kiegyensúlyozott lettem. Ez pedig csak jót jelent :)

Nyár van..és megfogadtam, hogy szeptemberben egy új életet kezdek, melynek alapköveit már rakosgatom, hogy ne legyen semmi probléma a továbbiakra nézve. Szóval boldog vagyok. Harmonikus életet kaptam.. Visszakaptam :)
Ezen már csak mosolyogni tudok :) :) :)

Az írás nem okozója a gyötrelemnek, hanem gyötrelemből születik. Michel de Montaigne

Tudom, szokatlan, hogy egy nap két bejegyzést is írok, de ez a bejegyzés rendhagyó lesz... Saját verseimből említek párat...
Ezek azok a versek, amiket az Ő hatására írtam meg....


Korszak

Hazug volt minden szavad, nem hittem Neked;
Elküldtelek, vége lett, s most én is szenvedek.
Nincs már jövő számunkra, szép pillanat se vár;
Szívünk csupán csendes megnyugvásra vár.

Összetörtél mélyen belül, de én is azt tettem;
Szerelem magyarázza reménytelen tettem.
Várom, talán keresel még, de erőm kevés;
Szívem erősebb, itt nem létezik józan ész.

Nem lesz több közös álmunk, önnön világunk,
Saját lábunkon kell most már megállnunk.
Nem lesz már több, érted átvirrasztott éjszakám,
Lezártam életem legjelentősebb korszakát.....
2010. 03. 10


Nevére
(P.J.T-nak)

T ha tagadni mernéd ahogyan érzem
A ha alkonyatkor csókjaid kérem
M ha magánnyal beérem
Á ha áhított tested félem
S ha "Szeretsz?" - kérdem.
2010.01.21


Gondolj Rám!
(P.J.T-nak)

Gondolj rám, ha már nem vagy velem
Gondolj rám, mennyit ért neked szerelmem.
Gondolj rám, Neked mennyire is fáj,
Az, hogy ilyen mód elhagytál.

Gondolj rám,most, hogy az ő kezét fogod
Gondolj rám, mikor törött szívvel Rád mosolygok.
Gondolj rám, érezd át kicsit a fájdalmam,
Tégy úgy, mint én: Senki ne lássa Rajtad.

Gondolj rám, mikor szemben jössz velem.
Gondolj rám, Te sosem fogtad az én kezem.
Gondolj rám, kiben sosem bíztál,
Gondolj arra, akit csupán kihasználtál.
2010.02.06

Ne félts! ne hidd, hogy nélküled maradtam. Angyalok hű világa vesz körül.....

Még mindig nem sikerül előrébb haladnom a lelki gyógyulásban.Furcsa erő vehet engem körül.. Egy bizonyos, ami mindig visszafog abban, hogy végre eltemethessem a múltam. Ma Virágvasárnap van. 1 hét múlva Húsvét. Végre, egy jó alkalom, amikor el lehet menekülni innen.... El minden, és mindenki elől. Sokszor, jobb egyedül lenni. Olyankor, senki nem bánthat...Senki..
Végre kitavaszodott...Javul az idő, rügyeznek a fák, bimbót bontanak a rózsák...És a szerelem a levegőben? Ah....hogyne..kinek mi:) Én a magam részéről maradnék a virágoknál.
Ma kimentem végre a kertbe, Lizámat (vadászgörény) is kivittem..
Legalább kicsit lefárasztottam
és a saját gondolataim is képes voltam elterelni az emlékekről. Eszembe jutott olyan sok minden.... Amikor nyíregyházát egy ilyesmi tavaszi napon bejártuk, plázáztunk, fagyiztunk és egyebek.Aztán magyarázkodhattam a matek tanárnak, hogy miért is késtem el. :) De nagyon megérte. Most takarítanom kellene.. De ez sem akar most menni... Még mindig "most" volt a január 26. Igyekszem lekötni magam. De sajnos, a gondolatok, emlékek sokkal erősebbek. Képtelen vagyok elvonatkoztatni...Most meg kezdenek bonyolódni a dolgok... Évfolyamtársammal összejöttünk...
Ő pedig köztudottad, ugyanabba az iskolába jár (épp végzős), és ő a vita után osztálytársával jött össze. Manapság egyre többet figyel rám. Mindig újdonsült barátommal lát és kezdem úgy érezni, hogy ez zavarja.. Félek, hogy nem zártuk még le. Félek, kell hogy legyen még valami. Nem akarom új barátom megbántani, Isten ments.... de még Vele....("tudodki"...egyenesen Harry Potterből..)még mindig nincs lezárva..akár mit is mondunk. Tavasz ellenére kezdenek összecsapni a fejem felett azok a bizonyos hullámok.. Hát kivárom mi lesz.. Április 30.-án ballagnak.. Addig úgy érzem, még nyugodt lesz a légkör... De utána? Utána ő már nem lesz ott...És attól tartok, ez fog okot adni arra, hogy ismét beszélgetésbe elegyedjünk és az a bizonyos általa példázott lavina ismét elinduljon és magával sodorjon mindent..Csak a kérdés az : Megéri-e ? 2007 óta még mindig Ő az a bizonyos..."egyetlen"....basszus
És ez vacak :S elég vacak... Na sebaj:)

The passion slowly dies inside of me ...

Nagy Viktória Judit

Felnőttem

Mama, felnőttem.
Lázasan nézem fotóm.
Gyermekded ujjaim megvékonyodtak.
S Te sem fésülöd már hajam.
Mama, felnőttem.

Hol vigyázó kezedet megleltem.
Most egyedül támolygok.
Csillagocskák az égen.
Együtt néztük őket.
Mama, felnőttem.

Vigyáz rám a sors keze.
Eszem, melyet adtál.
De vársz még öledbe, tudom.
Találkozunk, ha megjöttem.
Mama, felnőttem.




Bizony..És ez ellen nincs mit tenni.Kezdenek halványulni azok a tündérmesék, melyeket anyu ölében ülve hallgattam végig figyelmesen.Mind egyforma volt. A szegény hercegnő, akire rátalál az igaz szerelem, a gazdag és helyes királyfi képében. A királyfi harcol, meghódítja a királylányt, majd megnyeri a szívét....És itt jön be az a rész, "s boldogan élnek, míg meg nem halnak". Vagyunk mi, emberek olyan naivak, hogy ezt a mesét elhiggyük? Vagyunk...Csak az nem tűnik fel soha, hogy ezek a mesék csupán a boldog esküvőig tartanak. Utána a szürke hétköznapokról nincs szó. A király és királynő közti állandósulni látszó vitákról, a szajháról, aki a királynő szobalánya és a királlyal hempereg, avagy maga a királylány, aki az erdőbe jár ki, hogy a fiatalabb és helyesebb királyfit az újai kör csavarhassa, aki kénytelen harcolni az öreg, unalmas királlyal. De erről a részről már nem szólnak a történetek.Ha szólnának...Nem lenne tündérmese és a csodákban sem hihetnénk..
Én hittem benne. Tündérmesének indult... A herceggel aki jóképű, kedves, önfeláldozó és gazdag. De mihelyst királynőjévé választ, az összes értéked megszűnni látszik..
De ez talán nem a legmegfelelőbb hely az elméletem kifejtéséhez.
Hosszú hónapok állnak mögöttem..Fogjuk rá, túléltem a csalódást, és kezdek magamhoz térni. Hinném, hogy most már ennél csak jobb lehet, de még egy darabig ki kell húznom.
Sajnos, most képtelen lennék kisregényt írni, ezért holnapra halasztom.

"Right through the gates of the past and I'm finally free Ah, there's a world without you "

Üdv!

Nos, igen...És van jövőm Nélküle is. Mennyit koslattam én utána az elmúlt hetekben...De még mindig tanácstalanul állok az eset előtt....Feleszméltem, felnyitottam a szemem és csak azt látom, hogy még mindig teljes szívemből rajongok érte.Még mindig rettenetesen hiányzik. Pótolhatatlan űrt hagyott bennem. De igen......Létezik egy világ...Nélküle.... Sosem fogom elfelejteni, sosem fogom nem szeretni..Mert számomra 3 évig ő jelentett mindent...De így alakult..Sajnos a szív érzéseit nem tudjuk befolyásolni..És sajnos, azokat a tetteket sem, amik a mi hibáink voltak és a baj elmúltával tisztán, és nyilvánvalón látszik, hogy mind felesleges és kártékony volt. Ez sajnos ilyen... Emberi tulajdonság, hogy ezzel...képtelenek vagyunk mit kezdeni.
De nem baj...mivel egy percre sem maradtam egyedül.Igaz az életem értelmét veszítettem el, de van aki nyújtja ebben a szituban is a kezét. Az az igaz barát, aki ilyenkor segít rajtad..Mondják....Bár ez nem minden esetben igaz, de többé- kevésbé. Számomra, aki segít túlesnem ezen a matt helyzeten, az a kutyám. Egy hete került hozzám. A hozzánk közeli lakótelepen láttam nap mint nap. Meseszép bullterrier.. Figyeltem.. Elkezdett fogyni..akkor döntöttem úgy, hogy hazahozom. A vad külsejében egy icipici ölbe cicus rejtőzik:) Azért..jól el tudunk együtt szundikálni...
De amióta itt van...nem sikerült igazán pihennem. Élőhalott módjára mozgok, létezem. Semmi nem köt le, ami nem Zephyre....avagy...Ő...Szegény kutyám is reflexesen az Ő becenevét kapta....
Fáj...rettentően fáj...Megszakad a szív, de nem szabad kimutatni. Nincs senki, aki láthatná rajtam..Akit érdekel ez, az úgy szeret....h azzal nem bántanám meg, hogy elmondanám. Vacak érzés... Kíváncsi leszek, ilyen tiszta szerelmet mikor fogok ismét érezni...Vele Boldog voltam...
De elmúlt....
"Unsere Zeit ist vorbei
Auch wenn das die beste war"
Bizony... A mi időnk elmúlt...még ha a legszebb is volt..Sajnos, ezt a tényt el kell fogadnom...Ezután, ami még nehezebb; feldolgozni.
Egyedül maradtam.... Sajnos ez ilyen :)
Mind1......A verseim írására fordítom így a fennmaradó szabadidőt....Bele sem merek gondolni, hogy a legutolsó versem 2010 január 23.-án írtam, amikor utoljára lehettem a karjaiban...
Túl kell élni. Erősnek lenni
És felemelt fejjel nézni a szemébe, minden egyes nap, amikor szembe jön velem az iskola folyosóin újdonsült barátnőjével, aki mellesleg osztálytársa. Felemelt fejjel....De tudni azt, hogy azt a lányt...nem szereti...de még mennyire hogy nem....És érezni azt, hogy boldogtalan.Épp oly boldogtalan, mint a másik. Épp a másik miatt boldogtalan..Tudni, érezni ezt...Szörnyű érzés...És csak mosolyogni ahogy jön szemben..Csak mosolyogni...Boldogságot színlelve köszönni, miközben belül mardos a szív, és majd megöl.... Érezni azt a hatalmas fájdalmat, amit senki nem láthat...senki nem érezhet önmagadon kívül. Erősnek mutatni magad a többi előtt, mert ha látják, hogy gyenge vagy...már egyből megaláznak, eltipornak, beléd rúgnak...Ha erős vagy...egyedül akkor élheted túl
Ezt nevezzük farkastörvényeknek. Hát élj akkor, és légy erős!
Mutatkozz boldognak, erősnek.....

annak ellenére, hogy belül érzed...egy szó, egy pillanat, egy figyelő szempár elereszti a könnyeid....

Vigyázz... Nagyon vigyázz..Ezt nem láthatja senki. A gyengeséget takarni kell...bárki mondja hogy előtte nem....de...kell..muszáj...erősnek kell lenni...de legalább látszani..mert akkor nem tudnak eltiporni..
Próbálj tanulni az én példámból....
üdv.

Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk, Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk.

Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot.

Üdv!

Ismételten reménykedek..Már megint nem tudok mit csinálni:) Eddig egész boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnt az életem. Bár, az már akkor felbomlott, amikor legkedvesebb exem tavaly télen feltűnt ismét. Tehát a magyarázat már meg is van:) Megint padlóra kerültem..És ez most jobban fáj, mint minden eddigi..
Fájdalom. De mi az kérem? Nincsen boldogság, nem létezik. Az életben, úgy vélem, pillanatnyi örömök mutatkoznak meg ( de csupán egy pici pillanatra), hogy aztán újra feleszméljünk, hogy amiben élünk, az mennyire fájdalmas egy hely, helyzet. Gondolkozhat rajta az ember, hogy mi lenne ha feladná. De mit érne vele? Csupán még több fájdalmat generálna, mivel biztos létezik olyan, akinek jelentünk valamit. Sokat. De ha Neki..is sokat jelentesz..akkor miért bánt? Nem vagy naiv és tudod, hogy még 3 év után is szeret Téged. Csak Ő változott meg. A három év túlont túl hosszúnak bizonyult. Már sosem kapod vissza. Sosem..amire vágytál, már nincs..már meghalt . Akibe beleszerettél már nem létezik, már más ember.
Hát igen. Szeretem. Mái napig szeretem. De sajnos, Ő már nem az, aki volt. Segíthettem volna Neki, segíthettem volna visszakapni egy picikét önmagát. De bolond mód eldobtam..Mert féltem... Féltem Tőle, féltem a dolgaitól.
De ma nem...majd...holnap folytatom:(
Most nem megy :S
Sajna nem:)
Késő is van..meg ez nem a legjobb pillanat...