Az írás nem okozója a gyötrelemnek, hanem gyötrelemből születik. Michel de Montaigne

Tudom, szokatlan, hogy egy nap két bejegyzést is írok, de ez a bejegyzés rendhagyó lesz... Saját verseimből említek párat...
Ezek azok a versek, amiket az Ő hatására írtam meg....


Korszak

Hazug volt minden szavad, nem hittem Neked;
Elküldtelek, vége lett, s most én is szenvedek.
Nincs már jövő számunkra, szép pillanat se vár;
Szívünk csupán csendes megnyugvásra vár.

Összetörtél mélyen belül, de én is azt tettem;
Szerelem magyarázza reménytelen tettem.
Várom, talán keresel még, de erőm kevés;
Szívem erősebb, itt nem létezik józan ész.

Nem lesz több közös álmunk, önnön világunk,
Saját lábunkon kell most már megállnunk.
Nem lesz már több, érted átvirrasztott éjszakám,
Lezártam életem legjelentősebb korszakát.....
2010. 03. 10


Nevére
(P.J.T-nak)

T ha tagadni mernéd ahogyan érzem
A ha alkonyatkor csókjaid kérem
M ha magánnyal beérem
Á ha áhított tested félem
S ha "Szeretsz?" - kérdem.
2010.01.21


Gondolj Rám!
(P.J.T-nak)

Gondolj rám, ha már nem vagy velem
Gondolj rám, mennyit ért neked szerelmem.
Gondolj rám, Neked mennyire is fáj,
Az, hogy ilyen mód elhagytál.

Gondolj rám,most, hogy az ő kezét fogod
Gondolj rám, mikor törött szívvel Rád mosolygok.
Gondolj rám, érezd át kicsit a fájdalmam,
Tégy úgy, mint én: Senki ne lássa Rajtad.

Gondolj rám, mikor szemben jössz velem.
Gondolj rám, Te sosem fogtad az én kezem.
Gondolj rám, kiben sosem bíztál,
Gondolj arra, akit csupán kihasználtál.
2010.02.06

Ne félts! ne hidd, hogy nélküled maradtam. Angyalok hű világa vesz körül.....

Még mindig nem sikerül előrébb haladnom a lelki gyógyulásban.Furcsa erő vehet engem körül.. Egy bizonyos, ami mindig visszafog abban, hogy végre eltemethessem a múltam. Ma Virágvasárnap van. 1 hét múlva Húsvét. Végre, egy jó alkalom, amikor el lehet menekülni innen.... El minden, és mindenki elől. Sokszor, jobb egyedül lenni. Olyankor, senki nem bánthat...Senki..
Végre kitavaszodott...Javul az idő, rügyeznek a fák, bimbót bontanak a rózsák...És a szerelem a levegőben? Ah....hogyne..kinek mi:) Én a magam részéről maradnék a virágoknál.
Ma kimentem végre a kertbe, Lizámat (vadászgörény) is kivittem..
Legalább kicsit lefárasztottam
és a saját gondolataim is képes voltam elterelni az emlékekről. Eszembe jutott olyan sok minden.... Amikor nyíregyházát egy ilyesmi tavaszi napon bejártuk, plázáztunk, fagyiztunk és egyebek.Aztán magyarázkodhattam a matek tanárnak, hogy miért is késtem el. :) De nagyon megérte. Most takarítanom kellene.. De ez sem akar most menni... Még mindig "most" volt a január 26. Igyekszem lekötni magam. De sajnos, a gondolatok, emlékek sokkal erősebbek. Képtelen vagyok elvonatkoztatni...Most meg kezdenek bonyolódni a dolgok... Évfolyamtársammal összejöttünk...
Ő pedig köztudottad, ugyanabba az iskolába jár (épp végzős), és ő a vita után osztálytársával jött össze. Manapság egyre többet figyel rám. Mindig újdonsült barátommal lát és kezdem úgy érezni, hogy ez zavarja.. Félek, hogy nem zártuk még le. Félek, kell hogy legyen még valami. Nem akarom új barátom megbántani, Isten ments.... de még Vele....("tudodki"...egyenesen Harry Potterből..)még mindig nincs lezárva..akár mit is mondunk. Tavasz ellenére kezdenek összecsapni a fejem felett azok a bizonyos hullámok.. Hát kivárom mi lesz.. Április 30.-án ballagnak.. Addig úgy érzem, még nyugodt lesz a légkör... De utána? Utána ő már nem lesz ott...És attól tartok, ez fog okot adni arra, hogy ismét beszélgetésbe elegyedjünk és az a bizonyos általa példázott lavina ismét elinduljon és magával sodorjon mindent..Csak a kérdés az : Megéri-e ? 2007 óta még mindig Ő az a bizonyos..."egyetlen"....basszus
És ez vacak :S elég vacak... Na sebaj:)

The passion slowly dies inside of me ...

Nagy Viktória Judit

Felnőttem

Mama, felnőttem.
Lázasan nézem fotóm.
Gyermekded ujjaim megvékonyodtak.
S Te sem fésülöd már hajam.
Mama, felnőttem.

Hol vigyázó kezedet megleltem.
Most egyedül támolygok.
Csillagocskák az égen.
Együtt néztük őket.
Mama, felnőttem.

Vigyáz rám a sors keze.
Eszem, melyet adtál.
De vársz még öledbe, tudom.
Találkozunk, ha megjöttem.
Mama, felnőttem.




Bizony..És ez ellen nincs mit tenni.Kezdenek halványulni azok a tündérmesék, melyeket anyu ölében ülve hallgattam végig figyelmesen.Mind egyforma volt. A szegény hercegnő, akire rátalál az igaz szerelem, a gazdag és helyes királyfi képében. A királyfi harcol, meghódítja a királylányt, majd megnyeri a szívét....És itt jön be az a rész, "s boldogan élnek, míg meg nem halnak". Vagyunk mi, emberek olyan naivak, hogy ezt a mesét elhiggyük? Vagyunk...Csak az nem tűnik fel soha, hogy ezek a mesék csupán a boldog esküvőig tartanak. Utána a szürke hétköznapokról nincs szó. A király és királynő közti állandósulni látszó vitákról, a szajháról, aki a királynő szobalánya és a királlyal hempereg, avagy maga a királylány, aki az erdőbe jár ki, hogy a fiatalabb és helyesebb királyfit az újai kör csavarhassa, aki kénytelen harcolni az öreg, unalmas királlyal. De erről a részről már nem szólnak a történetek.Ha szólnának...Nem lenne tündérmese és a csodákban sem hihetnénk..
Én hittem benne. Tündérmesének indult... A herceggel aki jóképű, kedves, önfeláldozó és gazdag. De mihelyst királynőjévé választ, az összes értéked megszűnni látszik..
De ez talán nem a legmegfelelőbb hely az elméletem kifejtéséhez.
Hosszú hónapok állnak mögöttem..Fogjuk rá, túléltem a csalódást, és kezdek magamhoz térni. Hinném, hogy most már ennél csak jobb lehet, de még egy darabig ki kell húznom.
Sajnos, most képtelen lennék kisregényt írni, ezért holnapra halasztom.