Nos, igen...És van jövőm Nélküle is. Mennyit koslattam én utána az elmúlt hetekben...De még mindig tanácstalanul állok az eset előtt....Feleszméltem, felnyitottam a szemem és csak azt látom, hogy még mindig teljes szívemből rajongok érte.Még mindig rettenetesen hiányzik. Pótolhatatlan űrt hagyott bennem. De igen......Létezik egy világ...Nélküle.... Sosem fogom elfelejteni, sosem fogom nem szeretni..Mert számomra 3 évig ő jelentett mindent...De így alakult..Sajnos a szív érzéseit nem tudjuk befolyásolni..És sajnos, azokat a tetteket sem, amik a mi hibáink voltak és a baj elmúltával tisztán, és nyilvánvalón látszik, hogy mind felesleges és kártékony volt. Ez sajnos ilyen... Emberi tulajdonság, hogy ezzel...képtelenek vagyunk mit kezdeni.
De nem baj...mivel egy percre sem maradtam egyedül.Igaz az életem értelmét veszítettem el, de van aki nyújtja ebben a szituban is a kezét. Az az igaz barát, aki ilyenkor segít rajtad..Mondják....Bár ez nem minden esetben igaz, de többé- kevésbé. Számomra, aki segít túlesnem ezen a matt helyzeten, az a kutyám. Egy hete került hozzám. A hozzánk közeli lakótelepen láttam nap mint nap. Meseszép bullterrier.. Figyeltem.. Elkezdett fogyni..akkor döntöttem úgy, hogy hazahozom. A vad külsejében egy icipici ölbe cicus rejtőzik:) Azért..jól el tudunk együtt szundikálni...
De amióta itt van...nem sikerült igazán pihennem. Élőhalott módjára mozgok, létezem. Semmi nem köt le, ami nem Zephyre....avagy...Ő...Szegény kutyám is reflexesen az Ő becenevét kapta....
Fáj...rettentően fáj...Megszakad a szív, de nem szabad kimutatni. Nincs senki, aki láthatná rajtam..Akit érdekel ez, az úgy szeret....h azzal nem bántanám meg, hogy elmondanám. Vacak érzés... Kíváncsi leszek, ilyen tiszta szerelmet mikor fogok ismét érezni...Vele Boldog voltam...
De elmúlt....
"Unsere Zeit ist vorbei
Auch wenn das die beste war"
Bizony... A mi időnk elmúlt...még ha a legszebb is volt..Sajnos, ezt a tényt el kell fogadnom...Ezután, ami még nehezebb; feldolgozni.
Egyedül maradtam.... Sajnos ez ilyen :)
Mind1......A verseim írására fordítom így a fennmaradó szabadidőt....Bele sem merek gondolni, hogy a legutolsó versem 2010 január 23.-án írtam, amikor utoljára lehettem a karjaiban...
Túl kell élni. Erősnek lenni
És felemelt fejjel nézni a szemébe, minden egyes nap, amikor szembe jön velem az iskola folyosóin újdonsült barátnőjével, aki mellesleg osztálytársa. Felemelt fejjel....De tudni azt, hogy azt a lányt...nem szereti...de még mennyire hogy nem....És érezni azt, hogy boldogtalan.Épp oly boldogtalan, mint a másik. Épp a másik miatt boldogtalan..Tudni, érezni ezt...Szörnyű érzés...És csak mosolyogni ahogy jön szemben..Csak mosolyogni...Boldogságot színlelve köszönni, miközben belül mardos a szív, és majd megöl.... Érezni azt a hatalmas fájdalmat, amit senki nem láthat...senki nem érezhet önmagadon kívül. Erősnek mutatni magad a többi előtt, mert ha látják, hogy gyenge vagy...már egyből megaláznak, eltipornak, beléd rúgnak...Ha erős vagy...egyedül akkor élheted túl
Ezt nevezzük farkastörvényeknek. Hát élj akkor, és légy erős!
Mutatkozz boldognak, erősnek.....
annak ellenére, hogy belül érzed...egy szó, egy pillanat, egy figyelő szempár elereszti a könnyeid....
Vigyázz... Nagyon vigyázz..Ezt nem láthatja senki. A gyengeséget takarni kell...bárki mondja hogy előtte nem....de...kell..muszáj...erősnek kell lenni...de legalább látszani..mert akkor nem tudnak eltiporni..Próbálj tanulni az én példámból....
üdv.
